Ide várjuk azon jellegzetes, vagy éppen hogy meghökkentő eseteket, melyek Önnel vagy az Ön környezeté-ben történtek meg. Témájuk a testi vagy szellemi fölénnyel való visszaélés, a frusztráció, az erőszak, a kiszolgáltatottság, agressziót szülő konfliktus, erőszakos tartalmú programokon való részvétel, erő-szakos médiaszövegek fogyasztása stb.
Kérjük, kommentálja történetét! Mondja el, Ön szerint megoldódott-e a probléma, és ha nem, hogyan lehetett volna megoldani. Ha nincs javaslata, bocsássa vitára a kérdést!

Az alábbi történetek Önöktől érkeztek az agressziokezeles@fppti.hu címre

Egy általános iskolában, Budapesten
Időpont: 2008 tavasza

Az 5. osztályos gyerekek óra után a folyosón vándoroltak át egyik teremből a másikba, miközben két "hírhedt" 8.-os az egyik gyermeket a tarkójánál fogva bevonszolta a tornaterem melletti öltözőbe. Az ajtót bezárták, s az 5. osztályos gyereket egy sajátos lánccal fojtogatni kezdték.
A szörnyű tett szerencsére csak rövid ideig tartott, mivel az egyik osztálytárs - látván a szituációt - azonnal futott, s értesített egy tanárt a közelben, aki rohant is, és rájuk rontott, így időben megfékezve a két elkövetőt. Az áldozat kisírt szemekkel, vörös arccal, lihegve állt a két barbár között, akik persze azonnal "kiejtették" kezükből az elkövető eszközt.
A tett szörnyűségét még az is fokozza, hogy a kis áldozat ráadásul egy szívbeteg kisfiú volt.
A szülők azonnal az iskola igazgatójához fordultak, aki később összehívta az összes érintettet (szülők-gyerekek-osztályfőnökök) és közösen átbeszélték a történteket.
A szülők ez esetben még nem fordultak "magasabb" fórumhoz, de természetesen kilátásba helyezték azt, amennyiben a jövőben hasonló eset ismétlődne meg gyermekükkel.
Remélhetőleg, így a továbbiakban ez a két 8. osztályos diák nem fog hasonló jellegű szadista tettet végrehajtani..
Szerencsére az a tanár, aki a cselekményt tanúként igazolhatta, az áldozat osztályfőnöke volt, így az ügy abszolút hiteles bizonyítást nyert.
De mi történt volna, ha nincs ilyen tanú? Ha nem érkezik azonnal a tett színhelyére, s nem fékezi meg ezt a két barbárt.?
A hitelességhez még hozzátartozik, hogy a lánc nem egy acéllánc volt, hanem - tudatosan - egy karácsonyi dekorációs zsineg, ezért nem maradt nyom a nyakon. Természetesen, ahhoz a lelki traumához képest, amit a kis áldozatok megélnek akkor és utána az elkövető eszköz már csak "hab a tortán"..
Ez esetben az elkövetők "visszaesők" mivel a történet hatására az iskola több más kisdiákja is bevallotta, hogy a két 8. osztályos már őt is bántalmazta hasonló vagy más egyéb módon. Rákérdezésre ennyit mondtak el okként: "unatkoztunk."

Lejegyezte: A kisfiú édesanyja

• Mit tehetnek a pedagógusok, ha a keményebb nevelési módszerektől visszatartja őket egy esetleges feljelentés veszélye?
• Ki tudja megmondani, hogy mi játszódik le a gyerek fejében, mikor a szinte ismeretlen társát "unalom"-nak nevezett érzésből fojtogatja?
• Ki lenne az igazi felelős azért, ha egyszer egy ilyen szívbeteg kisfiúnak elakadna a lélegzete az ijedtségtől?
• Milyen hatékony módszerek vannak a szülők és tanárok együttműködésére?

A szerk.