1912 - mindössze egy évszám - talán nem is a legismertebb -, de nekünk, az intézet dolgozóinak a legfontosabb. Ebben az évben, február 1-jén kezdte meg működését a Fővárosi Pedagógiai Intézet jogelődje a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium. Ez a tény talán eltörpül a világszenzációk és világtörténelmi események mellett - Titanic katasztrófája, Kína köztársaság lesz, létrejön az önálló Albán állam, Olimpia Stockholmban stb. -, de jelentőségét a hazai nevelés történetében sokszor és sokan méltatták, méltatják és méltatni fogják.

Az alapítók szándéka 1912-ben egy korszerű - a kor követelményeinek megfelelő, sőt egyes elemeiben azon túlmutató - intézményt hívott életre. A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium létrejöttében Bárczy István polgármester és Dr. Weszely Ödön tanulmányi felügyelő - majd az intézmény első igazgatója - szerzett el nem évülő érdemeket. Milyen szándék vezérelte az alapítókat, és milyen feladatot képzeltek el az új intézménynek?

Erről talán a legteljesebben és legszebben Bárczy István szólt megnyitó beszédében:
"Ez az új intézmény még sokak előtt talán idegen, de remélem, hogy rövid idő alatt nemcsak ismerős lesz, hanem kedves gyülekező helye a főváros tanítóságának, hová örömmel és szeretettel fog jönni, hogy fárasztó és nehéz munkája után, letéve az élet nyomasztó gondjait, merítsen a kultúra kristálytiszta forrásából, felüdüljön és meg-erősödjék."
A Pedagógiai Szemináriumnak "nagy általános" feladata volt, hogy a "tanítóságnak művelődési törekvéseit és szellemi törekvéseit kielégítse". Weszely Ödön, Budapest Székesfőváros Tanácsához írt előterjesztésében úgy írta le a létrehozandó intézmény alapfeladatát, hogy az szinte a mának is szól:
"ez az intézmény:

• bizonyos továbbképző szellemi munka helye,
• hogy itt a tanítók bizonyos önművelő,
• a pedagógiát továbbfejlesztő,
• a főváros iskoláinak színvonalát emelő szellemi munkát folytatnak.

Milyen teljes ez a hitvallás, de milyen nehéz ennek megfelelni a múltban és a jelenben egyaránt. A peda-gógusok vállára minden időben nagy teher nehezedett, melynek két kulcseleme a felelősség és a megfelelés. Felelősség azért, hogy a felnövekvő nemzedék korszerű és használható ismeretet kapjon és mellé természetesen jó nevelést. A megfelelés mindennek a gyakorlati megvalósulása. Ezt kel nekünk sajátos lehetőségeinkkel, eszközeinkkel és módszereinkkel segíteni, úgy hogy ez az iskolai munka színvonalát és hatékonyságát növelje.
Az intézet munkáját a mában is úgy kell szerveznünk, hogy alkalmat adjon a "tudományos és szakszerű munkásságra" és - Weszely Ödön szavaival élve -
"a tudományos és pedagógiai életnek tűzhelye" legyen.

Akkor leszünk igazi szellemi műhely, ha ennél a tűzhelynél minél többen tudnak melegedni, s ebből a melegségből mind többen visznek magukkal a mai kor "lámpásai", tanító és tanár kollégáink. Bárczy István korábban már idézett megnyitó beszédét így zárta:
"Midőn a Pedagógiai Szemináriumot megnyitom és rendel-tetésének átadom, kívánom, hogy ezt a fontos hivatását minél tökéletesebben, minél nagyobb sikerrel teljesítse."
Az intézmény életét elindító "szép üzenet" időtállónak bizonyult, kiállta a kilenc évtized próbáját. Mi sem mond-hatunk mást a mában.
A Fővárosi Pedagógiai Intézetben végzett munkánkat hivatásnak tekintjük, szeretnénk ezt mind tökéletesebben végezni és bízunk abban, hogy a siker sem marad el.

A Fővárosi Pedagógiai Intézet dolgozói