OKTATÓ VÁROSOK KARTÁJA

(Ezt a dokumentumot az I. nemzetközi Kongresszus fogadta el

1990-ben Barcelonában; módosították 1994-ben.)


Bevezetés

Napjainkban mind a nagy, mind a kis város számtalan oktatási lehetőséget kínál lakóinak, sokkal inkább, mint bármikor korábban. A városban - valamely formában - megvannak az integrált oktatás meghatározó elemei.

Az oktató város saját személyiséggel rendelkező város, amely integráns részt formál nemzetével. Következésképpen identitása az országáéval kölcsönös összefüggésben van. Az oktató város nem öntartalmú; környezetével, országában más városokkal, nemzetének más központjaival és más országok hasonló városaival eleven kapcsolatban áll. E kapcsolatrendszer célja a tanulás és tapasztalatcsere s mindezek által lakói életének gazdagítása.

Az oktató város állandó fejlődésben levő komplex rendszer, melynek sokféle megnyilvánulása lehet; mégis, a város mindig abszolút elsőbbséget ad a kulturális beruházásoknak és lakói életen át tartó oktatásának.

Egy város akkor lehet oktató város, ha hagyományos gazdasági, szociális, politikai funkciói és szolgáltatásokat biztosító szerepe mellett felismer, gyakorol és fejleszt egy oktatói szerepet is. Az oktató városnak célként és felelősségként kell felfognia lakói oktatását, haladását és fejlődését.

Az okok, melyek ezen új szerepet igazolják, a város szociális, gazdasági és politikai, mindenekelőtt azonban kulturális és oktatási céljai között találhatók.

A XXI. század nagy kihívása az oktatásba való befektetés minden egyes ember vonatkozásában, abból a célból, hogy megnövekedjenek az ember képességei saját emberi potenciáljának kifejezésére, erősítésére és fejlesztésére; a maga egyediségével, teljesítőképességével, alkotóerejével és felelősségével. Ugyanakkor a közösség tagjának is kell lennie: párbeszédre, konfrontációra és együttműködésre képesen.

A város oktató város, ha adakozóan tudja ajánlani teljes potenciálját, ha valamennyi lakója megérti szándékait, és ha tanítja lakóit arra, hogyan értelmezzék szándékait.

Az Oktató Városok Nemzetközi Kongresszusán - 1990 novemberében, Barcelonában - képviselt városok javasolják az alapelvek kartába foglalását; ezeknek kell formálniuk a város oktatási dinamikáját azzal a meggyőződéssel, hogy az egyes ember fejlődése nem bízható a véletlenre.

A városban az oktatási kezdeményezések széles skálája lelhető fel, melyek eredetüket, céljaikat és felelősségi körüket tekintve szerteágazóan eltérők. Ide sorolható a formális oktatási intézmények működésének egy része, a nem hivatalos oktatási tevékenységek előre meghatározott pedagógiai célokkal éppúgy, mint véletlenszerűen felbukkanó vagy piaci igényekre válaszoló javaslatok vagy élettapasztalatok. És habár a javaslatok összessége időnként ellentmondásos lehet vagy létező kiegyensúlyozatlanságra mutathat, a javaslatok maguk mindig egy kedvező hozzáállást bátorítanak új nyelveken való élethosszig tartó tanuláshoz, és lehetőségeket kínálnak mind a világ megértéséhez, mind az egyéni gazdagodáshoz és a közösségben való részvételhez.

Az oktató városok tapasztalatcseréje kétoldalú vagy multilaterális együttműködés révén valósul meg. Az együttműködés szellemében az oktató városok egymást tanulmányok támogatásával és projektek finanszírozásával segítik; vagy közvetlen együttműködés útján, vagy a város mint nemzetközi szervezetek közötti kapocs útján.

A gyerekek és a fiatalok többé már nem passzív szereplői a társadalom és a város életének. Az Egyesült Nemzetek Konferenciája 1989. novemberében - mely tisztázta és kötelezővé tette az 1959-es Világdeklaráció (Egyetemes Nyilatkozat a világról; az emberi jogokról) elveit - a gyerekeket polgárokká nyilvánította, teljeskörű polgári és politikai jogokkal. Tehát a gyerekek élvezhetik a korukhoz illő (azaz érettségüknek megfelelő) egyesülési és részvételi jogokat. Ennélfogva a fiatalság védelme városainkban már nem csupán helyzetük javítását jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy megfelelő helyet találjunk számukra a felnőttek között, akik polgári erénynek tekintik a generációk közötti kapcsolatokat.

Végeredményben, itt és most a város összes lakója számára egy új jog kerül megfogalmazásra: jog az oktató városhoz. Az első lépés az, hogy a város szintjén olyan elkötelezettséget határozzunk meg a Konferencia eredményeként, amilyen a Gyermekek Világtalálkozóján - New York, 1990. szeptember 29-30. - elfogadásra került.

ALAPELVEK

1. Valamennyi városlakónak joga van a város által felkínált - oktatási, szórakozási, egyéni gyarapodási célú - eszközök és lehetőségek szabadon és egyenlő esélyekkel megvalósítható eléréséhez. Ennek érdekében minden esetben az egyén sajátos igényeit kell figyelembe venni.

Az oktatás támogatása szociális különbözőségek figyelembevételével és a nemzetközi béke, megértés és együttműködés érdekében kerül megvalósításra; olyan oktatásért, mely elkerüli az oktatásból való kizárást faji, nemi, kulturális, életkori, korlátozottsági, gazdasági állapot szerinti vagy bármely más alapú megkülönböztetés okán.

A várostervezés és -irányítás folyamatában megfelelő intézkedések kerülnek meghozatalra és foganatosításra az egyenlő esélyek jogainak érvényesítését korlátozó bármiféle - beleértve fizikai - akadályok leküzdésére. Ez a kötelezettség a város önkormányzásának minden végrehajtási szintjén érvényesül. A városlakók elkötelezettsége e feladat végrehajtásához egyéni alapon éppúgy érvényesül, mint a különböző szervezetekben, szövetségekben való részvételük útján.

2. Az önkormányzatok hatékonyan teljesítik oktatási kötelezettségeiket. Bármilyen körűek is e kötelezettségek, az önkormányzat széleskörű, átfogó oktatáspolitikát fogalmaz meg, mely lefedi az oktatás minden hivatalos vagy nem hivatalos modelljét, valamint a különböző kulturális eseményeket és információforrásokat, a város valóságának felfedezéséhez rendelkezésre álló utakat-módokat.

Az önkormányzati adminisztráció szerepe mind a megfelelő jogi döntések elérése az országos vagy regionális kormányzatoknál, mind pedig gyakorlatias helyi politika megvalósítása, egyben különböző civil és társadalmi intézményeken és szervezeteken illetve egyéb önkéntességen alapuló formákon keresztül a közösségi erőfeszítésekhez szükséges polgári részvétel ösztönzése.

3. A város átfogó, minden részletre kiterjedő képet alkot magának az oktatás terén kínálkozó lehetőségekről. Az önkormányzat oktatási vonatkozású tevékenysége a legszélesebb értelemben kerül összefüggésbe az életminőséggel, társadalmi igazságossággal, lakói támogatásával; hogy lehetőségeiket minél jobban ki tudják használni.

4. Annak érdekében, hogy tevékenységüket megfelelő módon tudják végezni, a város önkormányzati politikájáért felelősséget viselőknek jól tájékozottaknak kell lenniük a lakók helyzetéről, igényeiről. Következésképpen tanulmányokat kell készíttetni és naprakészen tartatni, valamint publikálni, és konkrét javaslatokat kell megfogalmazni a javaslatokat megalapozó átfogó városfejlesztő politikára építve.

5. Kötelezettségei keretében az önkormányzat bátorítson innovációkat, folyamatosan tájékozódjék az oktatási fejlemények tekintetében, a város valamennyi hivatalos - önkormányzati vagy országos, városi vagy magántulajdonú - oktatási központja vonatkozásában éppúgy, mint tantervi iniciatívák vagy alternatív oktatás céljainak szempontjából - amennyiben ez utóbbiak a város igazi megértetésével és olyan képzéssel és tájékoztatással hozhatók kapcsolatba, mely azt célozza, hogy valamennyi városlakó jó polgárrá váljon.

6. Az önkormányzat minden kulturális, rekreációs, tájékoztató, reklám vagy egyéb ajánlat, továbbá bármely közvetlen benyomást keltő tény, jelenség hatását értékelni fogja. Ilyen esetekben az önkormányzat nem tekintélyelvű alapon racionális magyarázatra vagy értelmezésre tesz kísérletet. Az önkormányzat biztosítani fogja az egyensúly létrehozását a védelem igénye és a feltáráshoz szükséges függetlenség igénye között. Az önkormányzat vitafórumokat is biztosít, beleértve városok közötti csereprogramokat is annak érdekében, hogy a városi környezet által generált változások megértésre, elfogadásra kerüljenek.

7. A gyerekek és fiatalok igényeinek önkormányzati kielégítése magában foglalja - a nevezettek részére éppúgy, mint a lakosság többi részére - a megfelelő tér, eszközellátás és kulturális, erkölcsi és társadalmi fejlődésükhöz szükséges szolgáltatás biztosítását. A döntéshozó folyamatban az önkormányzat a saját hatását figyelembe veszi.

8. A város erőfeszítéseket tesz a szülők oktatására annak érdekében, hogy azok eredményesebben segíthessék gyermekeik érését és a kölcsönös elismerés és tiszteletadás szellemében gyermekeik jobban használhassák a város által kínált lehetőségeket. Ugyanekkor projekteket dolgoznak ki minden oktatásban dolgozó számára, és utasításokat adnak azoknak, akik a városban a gyerekekkel kapcsolatba kerülnek, különös tekintettel a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra. Ugyanezeket az utasításokat kiadják az önkormányzattól közvetlenül függő biztonsági és polgárvédelmi erőknek is.

9. A városnak elő kell segítenie lakosainak megfelelő beilleszkedését a társadalomba. Tanácsot kell adnia különféle személyes és foglalkozási tervekkel kapcsolatban, továbbá lehetőséget kell biztosítania arra, hogy a társadalmi tevékenységek széles skáláján vehessenek részt.

A munkára felkészítő oktatás speciális területét illetően fontos hangsúlyozni az oktatástervezés munkaerő-piaci igényeknek megfelelő irányításának szükségességét. A városok fogják meghatározni azt az oktatási stratégiát, amely megfelelően válaszol a társadalmi követelményekre és együttműködik a szakszervezetekkel és a munkaadókkal.

10. A városoknak tájékozottaknak kell lenniük a marginalizáció és a közösségvesztés különböző formáinak őket érintő releváns mechanizmusairól, annak érdekében, hogy ezeket megfelelően kompenzálni tudják. Különös figyelmet igényelnek az újonnan érkezettek, bevándorlók vagy menekültek, hogy szabadnak érezhessék magukat, és otthonra találjanak a befogadó városban.

11. A közreműködés, mely minimalizálja a különbségeket, sokféle formát ölthet, de minden esetben a gyermeki lét mindenre kiterjedő figyelembevételén alapuljon, olyan gyermek-modellen, mely mindegyikük érdekeit és jogait képviseli. Bármelyik foganatosított intézkedés konkrét felelősségek vállalása révén foglaljon magában garanciát a különböző - gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó - adminisztratív testületek (és az általuk nyújtott szolgáltatások) közötti koordinációra nézve.

12. A város szorgalmazza olyan klubok alakítását, amelyek a fiatalok döntési képességét fejlesztő programokat szerveznek. Tevékenységüket a közszolgálat irányába terelik és információt, anyagi és elvi támogatást gyűjtenek és adnak közre annak érdekében, hogy segítsék a fiatalok szociális, morális és kulturális fejlődését.

13. Az oktató városnak információ biztosításával kell oktatnia. A megfelelő eszközök és nyelvek rendelkezésre bocsátásával forrásait mindenki számára egyenlően elérhetővé teszi. Ellenőrzi, hogy az információ valóban megfelelő-e lakói számára, minden szinten és korosztályt illetően.

14. Amennyiben a körülmények megkövetelik, különleges tájékoztató és segítségnyújtó központokat létesítenek gyermekek részére éppúgy, mint - szükség esetén - a tanácsadók részére.

15. Egy oktató városnak tudnia kell, hogyan fedheti fel, őrizheti és mutathatja meg saját identitását. Ez teszi őt egyedivé, és ez ad alapot lakóival és más városokkal való gyümölcsöző párbeszédre. Szokásainak és hagyományainak az élet nemzetközi folyásával összeegyeztethetőknek kell lenniük. A városnak látványos önképet illik mutatnia anélkül, hogy károsítaná társadalmi és természeti környezetét.

16. Egy város átalakulását és növekedését új igényei és hagyományai, sajátos karakterének, jelképeinek és épületeinek megőrzése közötti harmónia kell hogy kormányozza. A várostervezőknek figyelembe kell venniük a városi környezet minden egyes ember fejlődésére gyakorolt óriási hatását. A változásnak integrálnia kell az emberek személyes és közösségi törekvéseit, ellen kell állnia a generációk közötti szegregációnak, hiszen azok sokat tanulhatnak egymástól. A várostér szervezésével kell bizonyítani, hogy a rekreációs és szórakozási igények felismerésre kerültek, továbbá támogatnia kell a nyitást más városok és a természet felé, mialatt elősegíti a kölcsönhatást egymás és a térség többi szereplője között.

17. A városnak olyan egészséges környezeten és városi tájon alapuló életminőséget kell garantálnia, mely egyensúlyban van a természeti környezetével.

18. A város támogatja a kulturális szabadságot és a különbözőségeket. Üdvözli az innovációt mind a népszerű, mind az avantgárd kultúra részéről. Segíti a kulturális fejlődés kizárólag piaci kritériumok következtében előálló egyenlőtlenségeinek csökkentését.

19. Minden lakosnak joga van hozzászólni az oktatási programok fejlesztéséhez, részt venni e programokban. Minden szükséges eszközt meg kell kapniuk ahhoz, hogy tájékozódjanak és részt vegyenek városuk oktatás-tervező tevékenységében és adminisztrációjában, az értékek kialakításában, felkínált életminőségében, szerveződő fesztiváljaiban, tervezés alatt álló kampányaiban, a városlakók iránt mutatott érdeklődés és a feléjük fordított figyelem alakításában.

20. Egy oktató város nem választja el a generációkat egymástól. A fenti alapelvek a város - valamennyi lakójára vonatkozó - oktatási potenciáljának fejlesztési kiindulópontjai. Ennélfogva a Karta továbbfejlesztendő annak érdekében, hogy az ez alkalommal nem említett szempontokat is magába foglalhassa.

© International Association of Educating Cities, 1998